AJÁNLOM AZ OLDALT

Köszöntelek az oldalon!

Ez az oldal azért készült,

hogy dicsérje az Urat,

és mindazoknak kellemes perceket

szerezzen akik pár kellemes percet

szeretnének eltõlteni az odafenn valókkal!

Ha tetszik az oldal és áldásosnak találtad

kérlek egy pár szóban emlékezzél

meg a vendégkönyvben!

Bejelentkezés

Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót

Filippi:4,13

MINDENRE VAN ERÕM A KRISZTUSBAN AKI ENGEM MEGERÕSÍT

Kívánom, hogy érezd jól magad az itt tartózkodásod alatt!

Csodálatos történet melyet pps-formában is megtalálsz az oldalon.

Szól-e még Isten?

Egyszer egy fiatalember, aki komoly lelki életet élt, elment egy bibliaórára egy baráti családhoz. Csütörtök este volt. A találkozót vezetõ házaspár az imaórát két részre osztotta: hallgassuk Istent, és engedelmesen kövessük, amit kér tõlünk. A fiúnak szünet nélkül az járt az eszében, vajon Isten ma is beszél még az emberekkel? A bibliaóra után barátaival még betértek egy presszóba. A találkozón elhangzottakról beszélgettek. Mindannyian elmesélték, hogyan vezette õket Isten különbözõ utakon. 22 óra körül volt, amikor a fiatalember elbúcsúzott barátaitól. Beült az autójába, és imádkozni kezdett:
"Istenem, ha még beszélsz az emberekkel, szólj hozzám. Hallgatni fogok a szavadra, és mindent megteszek, hogy engedelmesen kövessem, amit kívánsz."
Ahogy a város fõutcáján hajtott, egyszerre különös gondolata támadt, mintha valaki azt mondta volna neki:

"Állj meg, és vegyél egy liter tejet!"

Megrázta a fejét, és hangosan megkérdezte:
"Istenem, Te vagy?" Mivel nem kapott választ, továbbhajtott. De a hang újra hallatszott:

"Vegyél egy liter tejet!"

"Szólj, mert hallja a Te szolgád!" (1Sám 3:10)

A fiatalembernek eszébe jutott az a bibliai történet, amikor a kis Sámuelhez szólt Isten, és õ nem ismerte fel a hangot.
"Rendben van Istenem, ha valóban Te vagy az, akkor megveszem a tejet. Nem gondolom, hogy ez túl nagy próbatétel volna. Végül is egy liter tej valamire mindig jó."
Megállt, megvette a tejet, és folytatta az útját hazafelé. A következõ keresztezõdésnél újra egy különös, belsõ ösztönzést érzett:
"Fordulj be ebbe az utcába!"
Ez valami õrület, gondolta magában, és ment tovább. De újból érezte, hogy be kellett volna fordulnia. Visszafordult hát, és követte az utasítást. Félig tréfásan, félig komolyan azt mondta magában:
"Rendben, Istenem, megteszem."
Ment tovább az úton. Elhagyott több kis utcát, míg egyszerre azt érezte, meg kell állnia. Megállt hát, és körülnézett. Tipikus városi környék volt, lakóházakkal és boltokkal. Nem a legjobb, de nem is a legelhanyagoltabb negyed. Az üzletek már bezártak, és a legtöbb ház ablaka sötét volt. Csak egy házban égett a lámpa az utca másik oldalán. A fiú újra hallotta a hangot:
"Menj, és add oda a tejet azoknak az embereknek, akik abban a házban laknak a túloldalon!"
A házra nézett. Kinyitotta a kocsiajtót, és kiszállt. De ezután kétségei támadtak, és vissza akart szállni.
"Uram, ez õrültség! Hogy csengethetnék be egy idegen házba éjfélkor?" A gondolat azonban, hogy oda kell adnia a tejet, nem hagyta nyugodni. Elindult hát, miközben azt mondta magában: "Rendben van Uram, ha Te mondod, megyek, és odaadom a tejet ezeknek az embereknek."
Ha az Úr azt kívánja, hogy õrültként viselkedjem, hát jó. Én engedelmeskedni akarok Neki. Valami célja biztosan lehet... Ha pedig ki sem nyitják az ajtót, azonnal visszafordulok.
Átment az úton, megállt az ajtó elõtt, és megnyomta a csengõt. Bentrõl mintha egy gyerek sírása hallatszott volna. Egyszerre egy érdes férfihang szólalt meg:
"Ki az? Mit akar?"
Az ajtó kinyílt, mielõtt a fiú elfutott volna. Egy férfi állt elõtte farmerban és ingben. Elég kellemetlen szag áradt róla, és nem látszott különösebben boldognak sem a fiatalember láttán.
"Mi történt?"
A fiatalember gondolkodás nélkül átnyújtotta a liter tejet, és azt mondta:
"Ezt önöknek vettem."
A férfi megragadta a tejet, és beszaladt a házba. Azután egy nõ szaladt át a folyosón kezében a tejjel, valószínüleg a konyha felé sietve. Mögötte a férfi karján a síró csöppséggel. Amikor a férfi visszajött, a fiú látta, hogy a szemében hatalmas könnycseppek csillognak, majd zokogva azt mondta:
"Imádkoztunk. Nagyon sok tartozást kell kifizetnünk ebben a hónapban, és épp elfogyott minden pénzünk. Nincs több tejünk a kicsinek. Kértem az Urat, hogy mutassa meg, hogyan tudunk tejet szerezni a kicsinek."
A felesége is kikiáltott a konyhából: "Én arra kértem Istent, küldjön egy angyalt. Ön egy angyal?"
A fiatalember kivette a pénztárcáját, és minden pénzét odaadta a férfinek. Azután megfordult és szemében könnyekkel visszament az autójához. Megtapasztalta, hogy Isten ma is meghallgatja az igazak imáit.
Ez az üzenet Isten vágyának egy szikrája, Aki arra vár, hogy valaki meghallja a hangját. Olvasd a Bibliát! Csendesedj el Isten jelenlétében! Hallgasd Õt, aki annyi mindent szeretne mondani neked!