"Ugyanabból a szájból jön ki az áldás és az átok." Jak 3,10 A címben szereplő ige így folytatódik: "...Testvéreim, nem kellene ennek így lennie." Ez a téma nem éppen egy egyszerű dolog úgy gondolom az emberek többségének számára. A szánk, amin keresztül "bármi" - áldás és átok egyaránt - kijöhet. Felemelő érzés is, de ugyanakkor ijesztő is ennek az igének a mondani valója. A szánk használata ezek szerint csak rajtunk múlik! Kár, hogy ritkán jut ez eszünkbe, sokszor már csak azután, miután kimondtuk vele vagy az áldást, vagy éppen az átkot. Azt hiszem, mindenki elmondhatja az emberek közül magáról, hogy vannak időszakok az életében, mikor a feje fölött összegyűlnek a problémák sötét felhői. Ezek a felhők lehetnek teljesen sűrű sötét felhők, vagy éppen csak fátyol vékony felhők, amelyek mind-mind valamennyire eltakarják előlünk az Úr ragyogását, szentséges fényét. Azt is elmondhatjuk keresztyénként, hogy viszont vannak helyzetek, mikor azonban a ragyogás részesei vagyunk. Hab 3,4 Ragyogása maga a világosság, fénysugarak villognak mellette: abban rejtőzik az ereje. Azonban sajnos még ebben a bűnökkel teli világban élünk, a mi gyarló testünkben, amelyek mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a "felhős időszakok" legyenek többek az életünkben. Viszont, akik már ismerik az Urat, azok tudják, hogy már itt a földi életünk is az Úr előtt játszódik. Ő látja pontosan a mi gondjainkat, bánatainkat, ismeri a szívünk vágyait és titkait. Ha már ismerjük Őt, akkor azt is tudjuk, hogy a legjobb helyünk az Ő közelében van, ott vagyunk a teljes biztonságban. A szívünk csalárd és esendő, szükségünk van az Úr Lelkére, a Vele való állandó kapcsolatra, mert Ő az, akinek a kegyelme által meg tudunk állni az életünk "felhős időszakaiban" is. Aki már megtapasztalta az Ő csodálatos erejét és szentségét, az tudja, hogy bármennyire is sötétek felettünk a felhők, a legfontosabb, hogy mihamarabb újra az Ő ragyogásába kerüljünk. A sötét felhőket most elkezdhetnénk boncolgatni, hogy milyen okból gyűlhettek össze. Lehetnek a saját bűneink felhalmozásából, amelyeket megbánva eloszlatja az akadályt jelentő felhőket az Úr, és újra felvillan az életünkben az Úr dicsősége. Azonban vannak olyan alkalmak is, amikor ellenségeink vagy azok az emberek cselekedetei árnyékolják be az életünket, amelyeket szükséges eltűrnünk. Ránk nehezednek, nyomasztják a szívünket és máris ott állunk a választás előtt, amit a címben is olvashatunk, hogy vajon mire is használjuk a szánkat. Vajon a düh, a kétségbeesés, a kilátástalanság, a felháborodás mit hoznak ki belőlünk. Az Úr nélkül nem lehet bölcsen dönteni ilyenkor. Ha emberileg mérlegelünk, akkor gyorsan elragadhatnak bennünket ezek az indulatok, és nem biztos, hogy bölcsen kezeljük a problémát. Az biztos azonban, hogy szüksége van a lelkünknek arra, hogy a felhők eloszoljanak minél hamarabb. Mi próbálkozhatunk saját emberi erőnkkel megoldani, de azt gondolom, mi elég kevesek vagyunk ahhoz. Saját tapasztalatként elmondhatom, hogy jó az embernek ilyenkor lefékezni, és ha már végképp nem tudja, hogy mi tévő legyen, akkor az Úrhoz kiáltani, és kérni az ő segítségét, szabadítását. Ő egy pillanat alatt le tudja venni rólunk a ránk nehezedő, nyomasztó érzéseket, és a következő teendőnket is megmutatja. Konkrét választ találhatunk erre a Bibliában: 1Pt 3,9 Ne fizessetek a gonoszért gonosszal, vagy a gyalázkodásért gyalázkodással, hanem ellenkezőleg: mondjatok áldást, hiszen arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek. Mikor ezt Tőle meghallottam, akkor azt mondtam először - gondolom sokan mások is -, hogy hogyan mondhatnék az illetőre áldást, ha mindez nincs az én szívemen. Ezt őszintén az én Uramnak is megvallottam. Csodálatos Urunk Ő, hiszen elfogad bennünket úgy, amilyenek vagyunk. Tudja, hogy mi tudunk elkeseredettek és gondterheltek is lenni, és Ő akkor sem utasí
AJÁNLOM AZ OLDALT
