K�sz�ntelek az oldalon!

Betk� Andr�s:   Any�m akarta �gy!


"Hol volt�l gyermekem?
Oly r�gen v�rok r�d.
Az �jjeli perceken
felejted, hogy any�d
otthon agg�dik �rted,
v�rva hazat�rted?
Hisz tudod, hogy remegve
gondolok minden l�ptedre,
mert �vni akarlak
minden rosszt�l
k�sõ megb�n�st�l,
f�j� k�nnyhull�st�l,
minden gonoszt�l."
"�, ne haragudjon, j� any�m,hogy oly sok�ig maradtam,
hogy tudt�n k�v�l, az �jszak�n
egyed�l ily sok� hagytam.
Hol �n voltam, az �r�m vir�gzott ott,
szakaszt�n vir�g�t: �j nõtt hely�be,
s megnyugodott lelkem,
mint v�ndor szokott,
ha visszat�r elhagyott lakhely�re."
"Fiam! Hol volt�l?"
"A h�võk h�z�ban, any�m."
"Gyermek, mit besz�lsz?"
"�, ha �n azt mind elmondan�m,
ami ott t�rt�nt velem,
ha az �r�m�t le�rhatn�m,
mely elt�lt� kebelem,
de ah, elmondani �n nem tudom,
gyarl� a sz� mind ajkamon,
csak �rzem: boldogg� tett J�zusom,
any�m!? Boldogg� tett nagyon!"
"�gy?? H�t az Isten h�z�ban.
A h�võk �hitatos k�r�ben,
ott, ott t�lt�d el az idõd!
Tal�n im�dkozt�l is sz�pen,
hah, gyermek, mily boh� vagy!"
"De any�m, �r�m�m nagy!
�s hol ilyen �r�m fakad,
ott idõzni j�, ott idõzni sz�p,
nem hallani r�t szavakat,
ott minden a  b�ke sugar�t hinti sz�t."
"Gyermek ne besz�lj!
Oda nem m�gy el t�bb� soha!
Ily sz�gyent nem hozol h�zamra!"
"Any�m ne legyen ily mostoha!?"
A fi� k�r, a gyermek k�ny�r�g,
de hi�bba, az anyasz�v kem�ny,
fi�t nem engedi oda t�bb�,
hol f�lgy�lt sz�v�ben a hit, rem�ny,
hol �tkarolta �gi szeretet,
mely a keresztrõl hajlott le hozz�.
�s a szeg�ny gyermek most m�r csak v�r,
v�rja b�san, ments�g�t ki hozn�??
S �gy m�lik nap nap ut�n,
m�r az õsz is bek�sz�nt,
s alig, alig tal�l m�st,
mint elhervadt vir�g�z�nt.
A b�ny�b�l hazajõ a fi�,
b�r�t odateszi anyja el�.
Egy h�tnek v�ge, szombat este van
munk�j�t szerencs�sen bev�gz�.
"Fiam, itt van a fele b�rednek.
Ezt vedd vissza, tedd csak el magadnak!
Sz�ret van ma itt a szomsz�d hegyen
halld csak a zen�t, halld hogy vigadnak!
J�jj, menj�nk mi is �rvendezni vel�k!
Csin�lj magadnak vid�m perceket!
V�g zenesz�n�l, t�zes bor mellett
b�natodat mind elfelejted."
A fi� a p�nzre, majd anyj�ra n�z?
Esz�be jut J�zus, s h�võ bar�tjai.
�, hisz titokban mindig ott van vel�k,
oda viszik, oda fûzik hõ v�gyai.
Az anya �jra sz�l, a gyermek t�tov�z,
majd vad tûz villan fel ifj� szem�ben.
F�lkapja a p�nzt. "Nos h�t menj�nk any�m!"
Meg sem �ll a mulat�k k�r�ben.
"Bort ide, bort nekem! Hallj�tok!?
Gyorsan h�t!? Mit n�ztek �gy r�m?
F�ltek, hogy r�szeg leszek tõle?
Legyek!? �gy akarja any�m!"
�s poh�rt poh�r ut�n t�lt,
�s t�ncot t�nc ut�n lejt,
az anya n�zi s b�s arc m�g�tt
titkos mosolyt rejt,
v�gre felejti h�t
a h�võknek t�rsas�g�t,
s m�r t�bb� el nem megy oda,
r�juk sem gondol t�n soha!
Amikor hazat�rtek hajnal t�jon,
a fi� azt sem tudja hogy �lljon.
R�szegen t�rt nyugov�ra?
Azut�n megint szombat este lett.
A fi� n�h�ny p�nzt a sz�kre tett,
az anya sz�mol. "Ez csak a fele fiam!
H�t a t�bbi, a m�sik fele hol van?"
"A m�sik fele?? Az itt maradt n�lam,
az �jjel mulatok majd a kocsm�ba!"
Az anya megd�bben, a gyermek m�r megy
csin�lni mag�nak vid�m perceket,
hisz anyja k�v�nta, hogy �gy feledje el
a j�k t�rsas�g�t s a keserveket!
S mikor �jra j�tt a szombat este
az anya hi�ba v�rta leste,
mikor j�n haza b�ny�b�l a fia.
Most kellett csak igaz�n agg�dnia!
P�nz�nk nincs m�r, kenyer�nk is kev�s,
s a gyermek biztosan mulatni t�rt.
A kocsm�ban t�lti az eg�sz �jszak�t,
s eldõzs�li -�- jaj az eg�sz b�rt.
�gy is volt. Csak m�snap reggel
j�tt haza gyermeke,
lefek�dt, hogy az �lom m�mor�t elvegye.
Amikor f�l�bredt, enni k�rt.
De az anya k�rdi: "Hol a b�r?"
"A b�r?? A p�nz?? A b�r, any�m!
Eh, h�t a kocsm�ban hagy�m!"
"Fiam, gyermekem, mit tett�l?
Any�dr�l megfeledkezt�l?"
"Any�mr�l? Dehogy felejtkeztem meg!
Hisz szav�t fogadtam, mint j� gyermek.
Eml�kszik, a minap ott a hegyen?
Nem any�m akarta, hogy �gy legyen?"
"Ah, gyermek, ne gy�t�rj!"
Az anya sz�v�t a v�d m�lyen megsebezve,
m�rges tõrk�nt hatja �t.
Azut�n ez �gy megy h�trõl h�tre?
A fi� s�llyed mind al�bb.
Az anya sz�v�t gy�trõn t�pve,
mindig �jra felhangzik a v�d.
�, mily sz�rnyû v�d, pokoli tûz ez,
s szabadulni tõle, ah, nem lehet!
"Jaj, gyermekem, a hal�ba ûzesz,
ha meg nem v�ltoztatod �leted!
Ne menj, ne j�rj a kocsm�ba t�bb�,
a h�võk h�z�ba j�jj el velem?
Eml�kszel kebled mily �r�m t�lt�,
ott akart�l idõzni sz�ntelen!"
"�gy any�m? Menjek a h�võk k�r�be?
H�t �n akartam, �n j�rtam oda,
de any�m elvitt a s�t�n �l�be,
s most menjek vissza? �, nem! soha!
�n akartam akkor oda j�rni,
de any�m �gy akarta, h�t tûrje!
Sz�gyellte fi�t h�võnek l�tni,
most h�t n�zze, hogy megy �r�k tûzre!"
"Fiam!? gyermekem!?" az anya felzokog,
de hi�ba k�r, hi�ba k�nnyezik,
gyermeke a kocsm�ba rohan vissza,
hogy ne l�ssa anyj�nak k�nnyeit.
S m�snap reggel gy�szos h�rt kap az anya:
Fia r�szegen ment a b�ny�ba,
s mint m�moros fejjel dolgozni kezdett,
belezuhant egy m�ly t�rn�ba.
Az anya futva fut, rohanva rohan,
de nem l�tja, m�r csak a halottat.
Megt�vedt fi�nak roncsolt test�n�l
pokoli, t�põ f�jdalmakba roskad.
Csak n�zi, n�zi k�nny�zott szemmel.
S�hajt? az ajk�t mozdulni l�tja
hangot is hall? gyermeke besz�l?
Suttog.
De nem suttog, �gzeng�sk�nt ki�ltja:
Any�m, any�m akarta �gy!
�s a szerencs�tlen anya
halott gyermek�nek
roncsolt teste mellett
t�pett sz�vvel
a hal�lba roskad...