Sok vvel ezeltt Amerikban lt kt kislny. k nem ismertk egymst, st szleik ellensgek voltak. Rluk akarok most beszlni.
Az egyik apa, mint az apacsok trzsfnke storban lakott, a msik apa katonatiszt volt. Abban az idben az amerikai kormny ki akarta utasitani az indinokat az orszgbl s emiatt sok viszlykods volt.
Az apacsok nem voltak megelgedve az utastsokkal s ezrt megtmadtk a fehrek erdjt. Ezekben a nagy s biztos tmaszpontokban gyakran a fehrek csaldtagjai is ott laktak. Mikor a frfiak ton voltak, az egyik tiszt kislnya az j babjval jtszott. Szeretettel simogatta Mary selymes szke hajt s nzte kk szemeit. Mg ilyen szp babja nem volt.
Az egyik nap a katonk elhoztk az els foglyot, egy kis indin lenykt. A legfiatalabb gyermeke volt az apacsok trzsfnknek. Messzire eltvedt a storoktl, az erd irnyba, s nem tudott visszatallni. Fradtan s flnken kucorgott egy bokorban. A klns fehr arcoktl flt a kicsi s egyre jobban sirt. A frfiak tancstalanul lltak a jajgat gyermek krl. „vrjatok csak!” – kiltott az gyeletes tiszt hirtelen. Tmadt egy tletem.
Eltnt s hvta a kislnyt.
„Mary, itt van egy kislny, aki meg akar tged ltogatni.”
vatosan a kis indin lenyhoz vezette. Mary flve ment a kislny el, mikzben babjt szeretettel lelte maghoz. Amikor a kislny megltta a babt, elfelejtette a flelmt s kitrta karjait a baba utn. De Mary szorosan a karjaiba tartotta kedvenct.
„Nem adnd egy kicsit klcsnbe a babdat? – prblkozott kislnyt rbeszlni a tiszt. A kislny kzdtt magval, majd vonakodva a trzsfnk kislnynak kitrt karjaiba tette a szp j babjt.
Ettl a perctl kezdve a kt gyerek sszebartkozott. Ezen a napon egytt jtszottak, egytt ettek, egytt aludtak. A kvetkez reggel a kis indin lenykt visszavittk a trzsfnkhz. Boldogan ugrlt a gyerek ide-oda s boldogan mutatta az j babt, amelyet a kis fehrarc lnytl kapott.
A msik napon megjelent a fehreknl egy indin a babval. A parancsnok el vezettk.
„Nem, nem” – vdekezett a tiszt „ez a baba a lenyom ajndka az vrsbr bartnjnek. Tartsa csak meg.” Az indin elment a babval.
Sokig vrtk a katonk az indinok j tmadst. Hirtelen jelentettk az rk: „Az indinok felszedik tborukat s elvonulnak.” Elkpedve s hitetlenl nztek a katonk egymsra. Taln hadicselrl van sz?
, nem. A gyerek bartsga annyira meghatotta a trzsfnkt, hogy befejezte a hborskodst s visszavonult. Egy gyermek, aki egy msik gyermeknek azt adta oda, ami a legkedvesebb volt szmra, bkt teremtett.
Milyen gyakran tudnnk mi is bkt teremteni, bkt szerezni, ha nem lennnk nzk, ha nemcsak magunkra, hanem msokra is gondolnnk!