Valaki egyszer Szókratészhez, a nagy görög bölcshöz fordult:
- Szeretnék elmesélni neked valami fontosat egyik barátodról.
- Várj egy csöppet! – vágott közbe a bölcs. – Átszűrted-e mondanivalódat a hármas szűrőn?
- Milyen hármas szűrőn?
- Nos, jól figyelj! Az első az igazság szűrője. Meggyőződtél-e már arról, hogy amit mondani akarsz, az hiteles?
- Nem! De megbízható embertől hallottam…
- Akkor bizonyosan átszűrted azt a második szűrőn. Ez a szűrő a jóság! A jóság lelkülete árad belőled, amikor ezeket mondod. – Enyhe pírba borult a partner arca.
- Be kell vallanom, nem szűrtem meg ezen a szűrőn sem…
- Akkor bizonyosan gondoltál a harmadik szűrőre, arra, hogy nekem hasznos lesz-e az, amit barátomról mondani akarsz.
- Hogy hasznos-e, azt éppen nem lehet mondani…
- Akkor – fejezte be a bölcs -, ha nem is igaz, nem is jó és nem is hasznos, amit mondani akarsz, tartsd meg magadnak!