A nagy depresszió évei alatt egy dél idaho-i falucskában laktam. Reggelenként megálltam Miller úr zöldséges standja előtt, hogy az éppen szezonban lévő zöldségekből, gyümölcsökből vásároljak.
Az étel és a pénz igen kevés volt abban az időben, ezért sokszor cseretárgyakat ajánlottak fel a vásárlok az áruért. Egyik nap Miller úr egy zsák krumplit pakolt nekem, amikor észrevettem egy nagyon sovány kisfiút, aki szakadt, de tiszta ruhába epekedve nézte a zöldbabot. Kifizettem a krumplimat, de közben engem is megragadott a gyönyörű zöldbabos kosár látványa. Miközben azon gondolkodtam, hogy vegyek-e belőle, végighallgattam, Miller úr és a rongyos ruházatú kisfiú beszélgetését.
-Hello Barry, hogy vagy?
-Hello Miller úr. Jól, köszönöm jól. Csak csodálom a babot… nagyon jól néz ki.
-Nagyon finom is. Hogy van anyukád?
-Erősödik, napról-napra erősödik.
-Az jó. Segíthetek valamiben?
-Nem uram. Csak csodálom a babot.
-Szeretnél belőle hazavinni?
-Nem uram. Nincs mivel fizetnem.
-Nos mid van, amire elcserélhetném a babot?
-Csak egy üveggolyóm van.
-Tényleg? Hadd nézzem csak.
-Tessék, itt van. Nagyon szép.
-Igen, azt látom. Hmm, csak egy baj van, ez kék és én a pirosat szeretem. Van esetleg egy piros üveggolyód otthon?
-Nem egészen…de majdnem.
-Mondok én neked valamit. Vidd haza ezt a zsák babot és mikor legközelebb, erre jársz, hozd magaddal a piros üveggolyódat, hogy megnézhessem.
-Rendben van. Köszönöm Miller úr.
Miller asszony, aki a közelben állt odajött hozzám, hogy segítsen. Egy mosollyal így szólt:
- Van még két ilyen fiúcska ebben a faluban, mindhárman nagyon szegényes körülmények között élnek. Jim szeret velük üzletelni babért, almáért, paradicsomért, vagy ami éppen van. Amikor visszajönnek a piros üveggolyóikkal-, és mindig visszajönnek-, Jim úgy dönt, hogy mégsem tetszik neki a piros, és hazaküldi őket egy zsák valamilyen zöldséggel, és azzal, hogy hozzanak valamilyen más színű üveggolyót, halványkéket például.
Mosolyogva jöttem el az árusodétól, teljesen meghatódva Miller úr tettén. Nem sokkal később Colorado államba költöztem, de soha nem feledtem ennek a férfinak az üzletét. Azután eltelt néhány év…
Nemrégiben látogatóba jártam Idaho államban és felkerestem néhány barátomat abba a régi kis falucskában. Mikor megérkeztem, hallottam, hogy Miller úr, meghalt és pont akkor van a temetése. Mivel a barátaim el szerettek volna jönni a temetésére, hát én is velük mentem.
Mikor megérkeztünk a ravatalozóba, beálltunk a sorba, hogy a halott hozzátartozóival együtt részvéteinket kifejezhessük Miller asszonynak.
Előttünk a sorban állt három fiatalember. Egyikőjük katonai egyenruhában volt, a másik kettő pedig fekete öltönyben, igen elegánsan volt felöltözve…
Mikor rájuk került a sor Miller asszonyhoz léptek, aki mosolyogva nézett rájuk férje koporsója mellől. Mindhárom fiatalember megölelte és megpuszilta az asszonyt, beszéltek vele pár szót, majd a koporsóhoz léptek. Az asszony lágy, könnyes kék szemei követték lépteiket, amint ők egyenként megálltak egy pillanatra a koporsónál, megfogták a halott kezeit, majd tovább indultak. Mindhárma szemeiket törölgetve hagyták el a ravatalozót. Mikor ránk került a sor, elmondtam Miller asszonynak, hogy ki vagyok, és megemlítettem neki azt a régi történetet, amit mesélt nekem három kisfiúról és az üveggolyóikról. Csillogó szemekkel megfogta kezemet, és odavezetett a koporsóhoz.
-Az a három fiatalember, akik épp ön előtt voltak, az a három kisfiú, akiről akkor meséltem. Épp most mondták el, hogy mennyire értékelték, ahogy Jim bánt velük. És most végre, hogy Jim már nem tudja meggondolni magát a szint vagy a méretet illetően… eljöttek, hogy kifizessék tartozásukat… Soha nem voltunk gazdagok ezen a földön, de biztos vagyok benne, hogy Jim ebben a pillanatban a leggazdagabb embernek tartaná magát.
Ekkor szerető gyengédséggel felemelte az élettelen ujjakat. A férje keze alatt három fényes piros üveggolyó pihent.
A történet arról szól, hogy a szavainkra nem fognak emlékezni az emberek, de kedves cselekedeteinkre annál inkább.
Egy kívánságom számodra a mai napon:
Kívánok neked mára egyszerű csodákat.
-Frissen főzött kávét, amit más készített el helyetted.
-Egy váratlan telefonhívást egy rég nem látott barátodtól.
-Zöld jelzőlámpákat a munkádba menetben.
-Kívánok neked apróságokat, amiknek örülhetsz, a legrövidebb sort az élelmiszerboltban, egy jó éneket, hogy kulcsaidat ott találhatod, ahol keresed.
-Kívánok neked egész napra boldogságot és örömöket, hogy ezek által érezhesd, hogy Isten mosolyog rád, és gyöngéden fog, mert különleges és ritka ember vagy.
-Kívánok neked erre a napra békességet, boldogságot és örömöt.
Azt mondják, hogy egy pillanatig tart csak, hogy megtalálj egy különleges embert, egy óra, hogy értékeld, egy nap, hogy szeresd, de aztán egy egész élet, hogy elfelejtsd.
NE FELEDD AZOKAT, AKIK EGYKOR OLYAN SOKAT JELENTETTEK NEKED ÉS VALAMILYEN MÓDON MEGÉRINTETTÉK AZ ÉLETEDET, JOBB EMBERRÉ TÉVE TÉGED.
AJÁNLOM AZ OLDALT
