K�sz�ntelek az oldalon!

A te�scs�sze

Egy h�zasp�r elment v�s�rolni, hogy vegyenek valamit k�zelg� h�zass�gi
�vfordul�juk alkalm�ra. Mindketten szerett�k az antik t�rgyakat,
ker�mi�kat, k�l�n�sen a te�scs�sz�ket. Az egyik ker�mia �zletben
megl�ttak egy sz�p cs�sz�t.
A f�rj megk�rdezte az elad�t:
- "Meg szabad n�znem ezt a cs�sz�t? M�g sosem l�ttam ennyire sz�pet."
A boltos a kez�be adta, �s mik�zben csod�lta a mesteri alkot�st, a
cs�sze, legnagyobb meglepet�s�re megsz�lalt:
- Nem �rted, hogyan lehetek ennyire sz�p? Tudod, nem voltam mindig
te�scs�sze. Volt id�, amikor v�r�s voltam �s agyagnak neveztek.
Mesterem ki�sott, megdolgozott, �sszelap�tott, meggy�rt �jra �s �jra,
�n pedig �v�lt�ttem a f�jdalomt�l!
- Hagyj b�k�n!- �v�lt�ttem, de � csak mosolygott, �s �gy sz�lt:
- M�g nem.
Azt�n egy gyorsan forg� korongra helyezett �s �n hirtelen csak
forogtam, forogtam, forogtam, k�rbe-k�rbe.
- �ll�ts meg! Sz�d�l�k! - kiab�ltam, de a Mester csak ingatta a fej�t
�s azt mondta:
- M�g nem.
Azt�n betett a kemenc�be. Sosem �reztem olyan forr�s�got!
Csod�lkoztam, mi�rt akar meg�getni. Sikoltoztam. Ki akartam jutni.
L�thattam a Mester arc�t az �vegen �t, �s leolvashattam ajk�r�l, ahogy
a fej�t r�zta:
- M�g nem.
V�g�l az ajt� kiny�lt, kitett a polcra. H�lni kezdtem.
- Most m�r jobb. - gondoltam.
Azt�n minden�tt befestett. A fest�k szaga rettenetes volt. Undorodtam t�le.
- Hagyd abba! Hagyd abba! - ki�ltottam. De csak ingatta a fej�t:
- M�g nem.
Azt�n hirtelen �jra visszatett a kemenc�be. Nem ugyanabba, mint
el�sz�r. Ez k�tszer olyan forr� volt. �gy �reztem, megfulladok.
K�ny�r�gtem, mindent megb�ntam, sikoltoztam �s s�rtam. K�zben l�ttam,
amint r�zza a fej�t, �s azt mondja:
- M�g nem vehetlek ki.
Tudtam, nincs t�bb� rem�ny. V�gem van. K�sz voltam r�, hogy v�gleg
feladjam, mire kiny�lt az ajt�. A Mester kivett, �s �jra a polcra
tett.
Egy �r�val k�s�bb el�m �ll�tott egy t�kr�t �s azt mondta:
- N�zd meg magad!
Amikor a t�k�rbe n�ztem, alig tudtam hinni a szememnek:
- Ez nem �n vagyok, ez nem lehetek �n!?! - hitetlenkedtem. Ez
gy�ny�r�! Gy�ny�r� vagyok! - ki�ltottam.

- Szeretn�m, ha eml�kezn�l arra - mondta - tudom, f�jt, amikor
gy�rtalak, gy�m�sz�ltelek, de ha nem teszem, kisz�radsz. Tudom, hogy
sz�d�lt�l, mikor a korongon forgattalak, de ha meg�ll�tom a korongot,
sz�tmorzsol�dsz. Tudom, hogy elviselhetetlen�l forr� volt a
kemenc�ben, �s nem �rtett�l, mi�rt teszlek oda, de ha nem teszem,
megrepedsz. Tudom, hogy rettenetes volt a szag, amikor bevontalak
m�zzal �s befestettelek, de ha nem teszem, akkor sosem er�s�dsz meg,
�s nem lesz sz�nes az �leted. �s ha nem teszlek �jra vissza a m�sik
kemenc�be, nem �lhett�l volna sok�ig, nem lenn�l el�g er�s.
Befejeztelek. Olyan vagy, amilyennek elk�pzeltem akkor, amikor
hozz�fogtam a munk�hoz.


* * *

�gy form�lja Urunk is az �let�nket. N�h�nyan a kemenc�ben vagyunk,
�v�ltve, sikoltozva: "Engedj ki!". N�h�nyan �pp sz�nesed�nk, �s
ez kellemetlen, majd meg�rj�t. N�h�nyan k�rbe forgunk, �s nem tudjuk,
hol vagyunk. Csak azt k�rdezz�k: "Mi t�rt�nik velem?" Minden olyan
zavaros. De � tudja, hogy mit tesz. B�zz benne!