K�sz�ntelek az oldalon!

Egy himnuszt hallok eln�m�thatatlan

Sz�zadokon �t �j meg �j alakban.

Az �nekes nem egyszer n�vtelen.

Nem is � �nekel: a kegyelem!

S az eg�sz f�ldr�l l�thatatlan karban

Sz�ll �g fel� a csod�latos dallam,

�s a f�l fens�ges harm�ni�t hall.

Figyelj! „Hit �ltal! Hit �ltal! Hit �ltal!”

Azok sor�ban, akik �nekelnek,

Van kem�ny f�rfi, f�l�nk, gyenge gyermek,

Roskadt �reg, remeg� sz�v� asszony…

De nincs perc, hogy a himnusz elhallgasson.

Mert sz�jr�l-sz�jra, sz�vr�l-sz�vre kel.

N�m�ts el egyet, ezer �nekel.

�j meg �j hang, de ugyanaz a dallam.

N�ha leborulok, hogy tiszt�n halljam,

Tele frissess�ggel, zeng� csod�kkal.

Hallod? „Hit �ltal! Hit �ltal! Hit �ltal!”

Isten Lelke vez�nyel. Egyet int,

�s �j �nekes l�p el� megint.

�gy int neked, �s �gy intett nekem.

Meghallja, ha eln�mul �nekem,

�s f�j neki egyetlen hang hi�nya,

Amint a nagy eg�szet dirig�lja,

S az �r�k himnusz z�gva, zengve sz�rnyal:

Igen! „Hit �ltal! Hit �ltal! Hit �ltal!”

�rzem rajtam a karmester szeme.

�nekelni, kezdeni kellene,

Hogy munk�m, harcom, �letem, hal�lom,

Minden szavam, minden sz�vdobban�som

ezt, ezt az egyet zengje sz�ntelen!

L�thatatlan kar �nekel velem:

Testv�reim hangja k�r�l�lel.

Nem, a himnusz ma sem n�mulhat el,

Legyen a dallam b�rmilyen neh�z.

Szem�nk a karmester kez�re n�z,

�s minden olyan k�nny�v� v�lik.

� seg�t �nekelni mindhal�lig

Szolg�lattal, �lettel �s hal�llal

Ma is: „Hit �ltal! Hit �ltal! Hit �ltal!”

                                                                       T�rmezei Erzs�bet