K�sz�ntelek az oldalon!

 
Egyszer, nagyon-nagyon r�gen,
amikor az Isten egy pillant�sra meg�lmodta a vil�got,
igen, pont abban a pillanatban R�d is gondolt.
�s elmosolyodott.
�r�lt neked.
 
Az Isten, m�r akkor hallotta
az �sszes gyermekkori g�gy�g�sedet;
l�tta az els� bizonytalan l�p�seidet a f�ben,
�s az els� "a" bet�t amit belerajzolt�l az elemista f�zet cs�kjaiba.
Isten tov�bb mosolygott, �s sz�vesen n�zett t�ged.
 
� m�r akkor el�re l�tta a durc�s s�rt�d�seidet,
a toporz�kol�s kiab�l�sodat,
a bar�taid melletti ki�ll�sodat,
az els� szerelmes pillant�sodat...
Minden percedet el�re l�tta, hallotta, �rezte �s �rtette.
�s minden perced sz�ps�g��rt el�re lelkesedett.
Az Isten j�l megfigyelt t�ged.
Megn�zte a kezed, a v�llad �s a l�baidat.
Megn�zte h�tad �v�t, gerinced vonal�t,
csigoly�id alakj�t �s erej�t.
Ebben az �sr�gi teremt� pillanatban, �szinte szeretetb�l teremtett neked
egy pont a h�tadhoz ill� keresztet, amilyet senki m�snak nem adott.
 
R�d n�zett az Isten, �s tetszett�l neki a kereszteddel.
�r�mmel l�tta, hogy mindaz amit alkotott j�.
 
B�cs�z�ul, amikor m�g egy r�pke mosoly erej�ig visszapillantott r�d,
meger�s�tette a l�badat, hogy k�nnyebben vidd a kereszted.
Arra gondolt, hogy ha majd elj�n az id�, �s vil�gra j�ssz, akkor
sz�vesen seg�t majd Neked, ha k�red.
Mert ez alatt a teremt� pillanat alatt m�g jobban megszeretett
a kereszteddel egy�tt.