A kocsisor megáll a kereszteződésben. A néni, aki eddig csak megszokásból nézegetett kifelé, hirtelen odahajol az üveghez.
- Igen, ez ő, semmi kétség!
Erélyesen megkopogtatja az üveget, hiába. Veri az ablaküveget egyre türelmetlenebbül, hátha észreveszi az a valaki ott az út túloldalán, a járdán, amint éppen az ellenkező irányba siet. Veri a néni az üveget, s a kopogás egyre reménytelenebbül semmisül bele az utca zajába, nem éri el az elhaladó ismerőst. Talán a fia, a veje az, akihez éppen indult.
- Az előző megállóban le kellett volna szállnom! Átmenni a túloldalra, és akkor – pontosan szembetalálkoztam volna vele.
Így talán meg sem találják egymást. Köztük van az üveg, az út és az egész forgalom.
Vált a lámpa, a busz megindul. Viszi az utasokat, viszi a nénit – pontosan az ellenkező irányba, mint amerre menne. Jelezni kell, le kell szállni!
- Talán egy másik busszal még elérem, esetleg taxival!
A busz nekilódul. Viszi az utasokat. Sokat talán éppen az ellenkező irányba, mint amerre menni akar. Száguld az úton, börtönként zárja magába utasait. Nem lehet belőle bármikor egyszerűen kiszállni. Csak a kijelölt megállóhelyeken. Aki nem száll ki, azt viszi tovább a végállomás felé.
Ott ülsz a buszon, nézel kifelé. Egyszerre meglátod Őt, akit keresel. Szeretnél kiszállni, de most nem lehet. Nem tudsz odamenni hozzá, mert az alkalmas megállót elmulasztottad. Tehetetlen vagy, visz az autóbusz az ellenkező irányba. Megkopogtatod az üveget. Jóformán magad sem hallod. Sokkal nagyobb a lárma körülötted, s rohan veled – az élet – az ellenkező irányba, mint amerre Ő halad.
Igazán találkozni akarsz Vele?
Nyomd meg a vészcsengőt, tépd fel az ablakot, és kiálts! Kiálts úgy, hogy beleremegjen az ellenkező irányba rohanó világ! Tépd fel szíved ajtaját, és kiálts az elhaladó után!
- Várj meg! Találkozni akarok Veled! Téged kereslek! Hozzád indultam, csak rossz járműre szálltam! Rossz irányba visz ez a száguldó masina! Várj meg! Ne menj el addig! Itt a
AJÁNLOM AZ OLDALT
