A só sereg sziporkázva szárítkozott a hatalmas, tágas teremben.
Ahova csak nézett, mindenhol egyforma kristályok tündököltek.
Csak úgy szikráztak a beszüremlő fényben, mint sok-sok apró, csiszolatlan gyémánt!
De nem a csillogás a feladatuk! A lényeg az ízben van!
Épp, hogy megszáradtak, azonnal bevetésre vitték őket.
Csipetekbe osztva vártak.
Kényelmetlen, mondhatni rossz érzés volt két ujj közé
morzsolódva szorongani a sókristályoknak.
Mert bizony a feladat teljesítése előtt nagy a rájuk nehezedő nyomás.
Aztán az ijesztő zuhanás!
Vége a tömörülésnek, vége a közösségnek!
A szóródásban, mindenki átérezte a magányosság gyötrelmét,
s az egyre közeledő ismeretlen hely okozta nyugtalanságot…
Igen, már el is érték a munkaterepet.
Feladat: oldódás, ízesítés. Egyik csipetnek
túl hideg, a másiknak túl forró, a harmadiknak túl sűrű a közeg.
De az oldódásban feladták énjüket, elképzelésüket.
Az általuk ízesített közeg MÁS LETT! A bevetés sikerrel járt!
Kedves sókristály testvérek!
Ne féljetek a csipetté szorító atyai ujjaktól! Ne aggódjatok
a bevetések miatt!
A mi elhívásunk az oldódásról szól. Lényegünk az íz. Mennyei íz.
Milyen helyzetekben?
Türelmetlen, torzsalkodó emberek sorában a postán
Vagy az üzlet pénztáránál
rosszindulatú szomszédok mellett a társasházban
káromkodó, nemtörődöm, vagy sikerhajhász munkatársak közelében hazug, kétszínű, kacér iskolatársakkal egy intézményben
gazdasági, politikai káoszban, válságban a saját országunkban.
Ha vállalod a só szerepet, VÁLTOZÁST HOZOL mások életébe, de
TE SEM MARADSZ TÖBBÉ UGYANAZ!
„Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.” Róma 8:19.
AJÁNLOM AZ OLDALT
