K�sz�ntelek az oldalon!

Egy szeg�ny n�, Isten l�tja,
Nincs a f�ld�n egy bar�tja,
Agg, szeg�ny �s gy�molatlan,
�l mag�n a csendes lakban.
Gy�sza nincsen, gy�sza r�g volt,
M�g mid�n a f�rje megholt;
De ruh�ja m�gis gy�szol:
Sz�ve f�l a tarkas�gt�l.
Dolga nincs, hogy volna dolga?
Kis eb�dhez nem kell szolga.
S az eb�dn�l nincs vend�ge,
Csak a m�lt id�k eml�ke.
Aki maga n�z a t�lba,
Azt az �tel nem t�pl�lja:
T�bb annak a gondolatja,
Mint amennyi j� falatja.
Gondol vissza �s el�re
A sok j� �s bal id�re.
S f�lig �tel, f�lig b�nat:
Mindkett�be belef�rad.

Hejh, nem �gy volt hajdan�ban,
M�g nem j�rt �zvegyruh�ban:
Tele kamra, tele pince
S mindig k�zben a kilincse,
�s szeg�nynek �s boldognak
Udvar �s h�z nyitva voltak.
Vend�get nem kelle k�rni:
�nk�nt szoktak �k bet�rni,
V�z\' dics�rni, bor\' fecs�lni,
�s a gazd�t nem k�m�lni.
A szeg�ny, kit Isten k�ld�tt,
Ide gyakran bek�sz�nt�tt,
�s azon mit innen elvitt,
Lelk�ben nem t�rt meg a hit:
Nem hideg p�nz, hideg arcok,
Eles�g volt az aj�ndok.
�s ha n�ha �gy t�rt�n�k,
B�r nagy ritk�n, nem j�tt vend�g,
Akkor sem l�n �res a h�z,
B�ven volt az isten�ld�s:
Jobbra, balra a sok gyermek
J�tszottak �s verekedtek,
S gondjai�rt az any�nak
Sok bajt, �r�met ad�nak.

Hajh az�ta csak b�t l�tott,
Hogy a gazda s�rba sz�llott:
Gyermekei sz�tfutottak
Napkeletnek, napnyugotnak,
S a szeg�ny n� elhagyatva
�gy maradt, mint a szedett fa.

Az id� j�r, s � csak megvan,
Hol rem�nyben, hol b�natban.
Sz�ken teng kis vagyon�b�l,
�s ha n�ha sorsa ford�l,
Gazd�lkodni m�g most sem tud,
Ha neki van, m�snak is jut:
Jobb id�kb�l rossz szok�sa,
Hogy a k�nnyeket ne l�ssa,
Megfelezni kis kamr�j�t,
S maga gyakran sz�ks�get l�t.

Most ott �l az asztal mellett,
Imak�nyv�ben keresget.
K�nyv�t h�vj�k R�zs�skertnek,
Melyben szent r�zs�k teremnek.
R�gi, j�, de kopott j�sz�g,
Melyet m�g csak a bar�ts�g
S egyp�r ernyedt sz�l tart �ssze,
Oly igen meg van viselve.
S �m kopognak, �s k�hentve
Az �reg j� S�ra l�p be:
'Isten �ldja meg, nagyasszony!
Most ugyan csak legjobb itthon.
J�, hogy ilyenkor ki nem j�r,
Majd elvesztem, oly nagy a s�r.'
'H�t mi j�t hoz, S�ra n�ni?'
'Istenem! b�r tudn�k hozni.
Egy k�r�ssel j�ttem volna,
Ha miatta meg nem sz�lna.
Oly neh�z most a szeg�nynek,
T�n jobb volna, ha nem �lnek.
Im�ds�gos k�nyvet k�rn�k,
Higgye meg, most oly j�lesn�k.
Mert hiszen ha m�r az ember
Sz�pszerint j�llakni sem mer,
M�r ha sz�ken �l keny�rrel,
�ljen Isten Ig�j�vel,
�gy legal�bb �rva lelk�nk
Az im�ds�g tartja benn�nk.
Itt, tudom, van hever�ben:
Adjon az Isten nev�ben.'
'J� asszony, felelt az �zvegy,
K�nyvem nincs t�bb, csak ez az egy,
De ha m�r �gy megkiv�nta,
�s ett�l f�gg boldogs�ga,
Vegye egy fel�t j� n�vvel,
�n be�rem m�s fel�vel.'
S fele ide, fele oda,
K�nyv�t k�tfel� osztotta.

Most a k�t j� �regasszony,
Hogy semmi j�t ne mulasszon,
F�l k�nyvb�l, de nem f�l sz�vvel,
Im�dkoznak este, reggel,
S ha van Isten mennyorsz�gban,
Nem im�dkoznak hi�ban.

(1847.)