Trtnt egyszer, hogy az anyamhben ikrek fogantak.
Teltek a hetek, s a kicsik nvekedtek.
Ahogy nvekedett a tudatuk, gy ntt az rmk is:
- Mondd, nem nagyszer, hogy fogantattunk? Nem csodlatos, hogy lnk?
Az ikrek elkezdtk flfedezni vilgukat.
Amikor megtalltk a magzatzsinrt, amely sszekttte ket anyjukkal
s eljuttatta hozzjuk a tpllkot, nekeltek az rmtl:
- Milyen nagy anynk szeretete, hogy megosztja velnk sajt lett!
...Ahogy azonban telt-mlt az id, s a hetekbl hnapok lettek,
az ikrek szrevettk, mennyire megvltoztak:
- Mit jelentsen ez? - krdezte az egyik.
- Ez azt jelenti - felelte a msik -,
hogy tartzkodsunk ebben a vilgban a vghez kzeledik.
- De n egyltaln nem akarok elmenni innen
- viszonozta az els -, szeretnk mindig itt maradni!
- Csakhogy nincs ms vlasztsunk - felelte a msik -.
Taln van let a szlets utn is!
- Milyen lehet az? - krdezte ktkedve az els -.
El fogjuk veszteni az letet jelent magzatzsinrt,
s anlkl hogyan lhetnnk?
Azonkvl msok is elhagytk mr ezt az anyamhet,
s senki sem trt ide vissza,
hogy megmondja neknk, van-e let a szlets utn.
Nem a szlets a vg?
Majd mly bnatba merlve gy folytatta:
- Ha a fogantats a szletssel vgzdik, mi rtelme van az letnek az anyamhben?
rtelmetlen az egsz. Taln mg anya sem ltezik.
- De kell hogy legyen! - tiltakozott a msik -.
Klnben hogyan kerltnk volna ide?
s hogyan maradhattunk volna mskpp letben?
- Lttad-e valaha anynkat? - krdezte az els -. Taln csak a kpzeletnkben ltezik!
Mi gondoljuk ki magunknak, mert gy jobban megrthetjk az letnket.
...gy teltek az utols napok az anyamhben, telve krdsek znvel s nagy flelemmel.
Vgl elrkezett a szlets pillanata, amikor az ikrek elhagytk addigi vilgukat
s kinylt a szemk.
Tele tdbl felordtottak.
Amit lttak, meghaladta legmerszebb elkpzelsket is.