K�sz�ntelek az oldalon!

Valahol egy iskol�ban volt egy tan�t�, akit a gyermekek nem kedveltek.
 Azt hitt�k r�la, hogy rideg �s kem�ny term�szet�, s amikor csak tehett�k, 
igyekeztek bossz�s�got szerezni neki. S �, ha egy gyerekcsapat erre t�rekszik,
 bizony sok keser�s�get tud okozni. A mi tan�t�nknak is b�ven volt r�sze mindabban,
 ami j� tan�t� sz�v�nek f�jhat.

Nos, egy napon az iskola j�tsz�ter�n az egyik fi� s�lyosan megsebes�lt. 
N�h�nyan futottak a tan�t��rt; � minden dolg�t f�lret�ve sietett a sebes�lth�z,
 s azonnal orvos�rt k�ld�tt. Azt�n lehajolt a f�ld�n fekv� gyermekhez,

 f�lvette karjaiba - � de milyen gy�ng�den! S milyen kedvesen, meleg hangon, 

mennyi szeretettel sz�lott hozz�,
 hogyan b�tor�tgatta, vigasztalta, s milyen vigy�zva k�t�zgette seb�t...
A fi�k szem�be k�nny sz�k�tt, amikor tan�t�juknak ezt a megind�t� gy�ng�ds�g�t l�tt�k,
 �s suttogni kezdtek egym�s k�z�tt: 'N�zd, hiszen szeret benn�nket!'

Ett�l az esett�l kezdve megv�ltozott az iskola k�pe.
  A fi�k eg�szen m�sk�nt n�ztek tan�t�jukra.
 Amennyire elhanyagolt�k dolgaikat kor�bban, annyira szorgalmasak lettek ezut�n;
 amennyire engedetlenek voltak azel�tt,
 annyira igyekeztek most m�r mindenben kedv�be j�rni tan�t�juknak.
Mindezt a v�ltoz�st a szeretet csod�latos hatalma m�velte.

(Hastings: Isten napjai c. k�nyvb�l)

/Ef�zusi lev�l 3:18-19/