Köszöntelek az oldalon!

Valahol egy iskolában volt egy tanító, akit a gyermekek nem kedveltek.
 Azt hitték róla, hogy rideg és kemény természetű, s amikor csak tehették, 
igyekeztek bosszúságot szerezni neki. S ó, ha egy gyerekcsapat erre törekszik,
 bizony sok keserűséget tud okozni. A mi tanítónknak is bőven volt része mindabban,
 ami jó tanító szívének fájhat.

Nos, egy napon az iskola játszóterén az egyik fiú súlyosan megsebesült. 
Néhányan futottak a tanítóért; ő minden dolgát félretéve sietett a sebesülthöz,
 s azonnal orvosért küldött. Aztán lehajolt a földön fekvő gyermekhez,

 fölvette karjaiba - ó de milyen gyöngéden! S milyen kedvesen, meleg hangon, 

mennyi szeretettel szólott hozzá,
 hogyan bátorítgatta, vigasztalta, s milyen vigyázva kötözgette sebét...
A fiúk szemébe könny szökött, amikor tanítójuknak ezt a megindító gyöngédségét látták,
 és suttogni kezdtek egymás között: 'Nézd, hiszen szeret bennünket!'

Ettől az esettől kezdve megváltozott az iskola képe.
  A fiúk egészen másként néztek tanítójukra.
 Amennyire elhanyagolták dolgaikat korábban, annyira szorgalmasak lettek ezután;
 amennyire engedetlenek voltak azelőtt,
 annyira igyekeztek most már mindenben kedvébe járni tanítójuknak.
Mindezt a változást a szeretet csodálatos hatalma művelte.

(Hastings: Isten napjai c. könyvből)

/Efézusi levél 3:18-19/